Munkahelyi stressz és kiégés

Korábbi bejegyzésben már volt szó róla, hogy a stressz mindennapjaink része, azonban, ha krónikussá válik, komoly egészségügyi kockázatot jelenthet, így érdemes foglalkozni vele!

A felnőtt lakosság körében a munkahelyi stressz az élmezőnyben szerepel, hiszen időnk jelentős részét munkával töltjük.

De milyen stresszorok érnek minket a munkahelyünkön? Először is beszélhetünk ún. feladatokhoz kapcsolódó stresszorokról, mint a nem megfelelő mennyiségi és/vagy minőségi terhelés, a kedvezőtlen munkafeltételek (pl. nem megfelelő eszközök), a gyakori változások (pl. technológia terén), a túlóra, a feszített időbeosztás és tarthatatlan határidők, valamint a fáradtság okozta hibázások. Következő kategória maga a munkakörnyezet mint stresszforrás, ideértve a zajt, a nem megfelelő világítást / hőmérsékletet, a zsúfoltságot, a minőségi pihenőidő eltöltésére alkalmas helyiség hiányát, illetve a rossz levegőminőséget is. A munkahelyi szerepek is okozhatnak stresszt: egyéni szinten ide sorolandó a szerep kétértelműség és a szerep konfliktus, a felelősség nem megfelelő mértéke, a karrierfejlődés lehetőségei, a szakmai kompetenciák hiánya; csoportos szinten pedig a társas támogatás hiánya, a rossz munkakapcsolatok, súlyosabb esetben pedig a munkahelyi erőszak. Szervezeti szinten problémát okoz, ha a munkavállaló nem vehet részt az őt érintő döntések alakításában, a nem megfelelő kommunikáció vagy annak teljes hiánya, a vezető személyisége, az ellenőrzési rendszerek igazságtalansága, a nem megfelelő juttatások és elismerések, illetve a nem egyértelmű elvárások. Összefoglalva elmondható, hogy kutatások alapján a legfőbb munkahelyi stresszorok a túl- és alulterheltség, az időhiány, az elismerés hiánya, az alacsony kontroll érzete, a képességek kihasználatlansága, illetve a fizikai környezet, amelyben a munkavégzés történik.          

A krónikusan fennálló munkahelyi stressz előbb-utóbb fizikai tüneteket is okoz, ezen kívül depressziót, végső soron kiégést eredményezhet.

A kiégés manapság felkapott fogalom, éppen ezért sokan azt gondolják, csak „divat betegség”, amivel nem kell foglalkozni. Holott épp ellenkezőleg, nagyon is kell, pláne, ha belegondolunk, mennyi időt töltünk munkával.

Elsőként 1974-ben Herbert Freudenberger használta a szakmai irodalomban a „burnout” kifejezést, majd később a fogalom meghatározására több elmélet is született, melyek közül Christina Maslach munkássága kiemelkedő. Egészségügyi dolgozókat vizsgálva kezdte meg kutatásait a témában, és arra jutott, hogy a kiégés leginkább a következő három dimenzió mentén definiálható: (1) érzelmi kimerülés, (2) személytelen bánásmód / deperszonalizáció, (3) személyes hatékonyság csökkenése / teljesítményvesztés.

Az érzelmi kimerülés dimenzió megjelenhet fizikai, érzelmi és mentális szinten egyaránt. Hétköznapi nyelven az emberek általában energiavesztésként, (testi / lelki) krónikus fáradtságként definiálják.

A deperszonalizáció – avagy cinizmus – negatív viszonyulást jelent; a személy képtelen kollégáihoz, klienseihez, betegeihez kapcsolódni, személytelen tárgyként kezeli őket, nem képes az empátiára, a pozitív érzésekre.

A személyes hatékonyság csökkenése az egyén negatív önértékelését tükrözi, azaz csökkent munkahelyi kompetenciát, csökkent teljesítőképességet, motivációt és bevonódást jelent.

A kiégésben érintett személy mind testi, mind érzelmi, viselkedéses és mentális szinten mutathat tüneteket. Testi tünetekterén általánosan jellemző az alvászavar, fáradtság, levertség; érzelmi szinten a szorongás, depresszió, negatív önértékelés; viselkedéses megnyilvánulása lehet az ingerlékenység, a különféle függőségek (pl. alkohol, drog, koffein), az evészavar; mentális tünetei pedig többek között a teljesítőképesség és kompetenciaérzés csökkenése, valamint a figyelemzavar lehetnek.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a kiégés az egyén számára egy olyan komplex, negatív jelenség, mely munkahelyi szerepében diszfunkcionálissá teheti, valamint rányomja bélyegét testi-lelki egészségére – súlyos esetben daganatos és kardiovaszkuláris, valamint pszichés megbetegedésekhez vezethet.

A krónikus stressz és kiégés munkahelyi megnyilvánulásai többek között a gyakori késések, hiányzások, betegszabadságok, a munkahelyről való korai távozás, az egyre hosszabb munkaszünetek, a feladatok hanyagolása, kerülése, végül pedig a pályaelhagyás. Továbbá ide sorolható a csökkent termelékenység, a hibák számának növekedése, valamint a munkahelyi társas kapcsolatok romlása és a fegyelmi problémák is.

Fontos tudni, hogy mik azok a protektív tényezők, amelyek ezt ellensúlyozhatják. Többek között ide tartozik a támogató otthoni és munkahelyi légkör, a harmonikus kollegális viszony; a testi-lelki egészség megőrzése, karbantartása; a sportolás, hobbi űzése. Ezen kívül segítő szakember / pszichológus segítségével a kiégés sikeresen megelőzhető, illetve kezelhető!

Ha szeretné megtudni, mennyiben érinti Önt a stressz és a kiégés, kérem, töltse ki a Kapcsolatfelvételi űrlapot, mely a "Kapcsolat" menüben elérhető!