Pszichológus, klinikai szakpszichológus, pszichiáter – ki miben tud segíteni? Ki a "legjobb pszichológus" számomra?

Amikor megfogalmazódik az igény, hogy szükség lenne valakire, aki segít megoldani az elakadásokat, problémákat az életünkben, a legtöbb ember az internetes keresők alapján tájékozódik a lehetőségeket illetően. Könnyű azonban elveszni a segítő szakemberek kompetenciáinak megértése tekintetében, így az alábbiakban ezeket szeretném górcső alá venni.

Kezdjük először is az okleveles pszichológusokkal, ugyanis kizárólag ettől a „szinttől” kezdve nevezheti magát valaki pszichológusnak. Ők azok, akik szakmájukat az 5 éves képzés keretei között sajátították el, emellett pedig különböző módszerspecifikus képzéseket végeztek (pl. autogén tréning; séma konzulens; család- és párterápia képzés; művészetterápia stb.). 

Ki és milyen problémával forduljon pszichológushoz? Tulajdonképpen, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor elmondhatjuk, hogy a pszichológus „egészséges” emberekkel foglalkozik, értve ez alatt, hogy az illetőnek nincs mentális betegsége, képes a normál életvitelre, azonban úgy érzi, olyan kisebb-nagyobb elakadásokkal küzd, melyek megoldásában külső segítségre van szüksége. A teljesség igénye nélkül ezen elakadások közé sorolhatók: párkapcsolati problémák, munkahelyi problémák, önbizalomhiány, pályaválasztás, stressz, életvezetés. A pszichológus képes egy objektív, külső nézőpontot biztosítani ezekkel kapcsolatban, illetve segíthet megtalálni a tettek, gondolatok mögötti „miért”-eket, miközben a bizalom, titoktartás és feltétel nélküli pozitív elfogadás jellemzi. Sok ember azzal érvel, hogy erre a barátai is képesek, nekik is kiöntheti a lelkét, tanácsot kaphat problémáira. 

Miben különbözik akkor a pszichológus egy baráttól? Legfőképp a már említett objektivitásban, hiszen egy barátunk mindig elfogult lesz velünk kapcsolatban (gondoljunk csak a szakítások utáni baráti beszélgetésekre, amelyekben mindig a másik fél a hibás és a gyűlölt...); ezen kívül egy pszichológus legalább 5 évig tanulja az ember mentális folyamatait, viselkedésének mozgatórugóit, rejtelmeit. Nagyon fontos különbség továbbá, hogy egy pszichológus soha nem ad konkrét tanácsot (ami aztán vagy működik vagy nem), hanem segíti kliensét a számára legjobb megoldás megkeresésében – ami egy hosszabb-rövidebb ideig tartó önismereti folyamat eredménye.

Ki számomra a "legjobb pszichológus"? Röviden az, akivel megvan a kémia! És ahogy más emberi kapcsolataink során is tapasztaljuk, úgy itt is elmondható, hogy mindenkinek más az "Igazi". Általánosságban elmondható, hogy fontos a kölcsönös szimpátia; fontos, hogy a kliens megbízzon a pszichológusában, és ezáltal fel merje fedni valódi énjét, legmélyebb titkait és félelmeit. 

Vágyi Petra - Sémáink fogságában című könyvének egy idézete jól összefoglalja, hogyan „működnek” a pszichológusok: „Képzeljünk el egy színházat, ahol a játszott darab az életünk története. Halljuk a főhős belső dilemmáit, látjuk, amikor túlreagál valamit, amikor elfut valamilyen kihívás vagy nehézség elől. Megtudjuk, hogyan kapcsolódik másokhoz, mit gondol magáról, hol látja rosszul, torzítva a dolgokat. Azt is megértjük, mindennek mi a múltból eredő oka, hiszen a korábbi felvonásokban megismertük az előzményeket. A páholyból nézve, az egész történetet egyben látva, tudnánk neki segíteni; el tudnánk neki mondani, miben téved, hol torzít, és mire lenne szüksége.”

Ha az autónk elromlik, autószerelőhöz visszük; ha fizikailag betegszünk meg, orvoshoz megyünk; akkor miért éppen a mentális egészségünket ne bízzuk szakemberre?

A következő nagyobb szint a klinikai szakpszichológus képzés, amely az okleveles pszichológus képzésre épül, és esetükben már elmondható, hogy pszichés betegségekkel is foglalkoznak. Többek között feladatuk a mentális betegségek diagnosztizálása és kezelése, valamint klinikai szakvélemény kialakítása. 

Ideje akkor definiálni, mi is az a mentális betegség. Amennyiben a korábban már említett elakadások, a mentális egészséggel kapcsolatos problémák jelentős distresszt, életviteli nehézséget okoznak az egyénnek, akkor beszélhetünk mentális zavarról vagy mentális betegségről. Ide tartoznak többek között a szorongásos zavarok, viselkedészavarok, szerhasználati zavarok, hangulatzavarok, személyiségzavarok. A klinikai szakpszichológusok meghatározott kritériumok mentén diagnosztizálhatják ezeket, a kezelés során pedig bizonyos gyógyszereket is felírhatnak, de a pszichológusok által alkalmazott „beszélgetős terápia” is része a kezelésnek. Azt, hogy valakinél kialakul-e mentális betegség, több tényező befolyásolhatja: genetikai tényezők, pszichés hatások (pl. trauma; gyermekkori hatások), illetve szociális tényezők (pl. környezet; társadalmi-gazdasági helyzet). Fontos ezen a ponton megjegyezni, hogy amennyiben problémánkkal kapcsolatban az adott szakember nem kompetens, úgy az etikai irányelvek alapján köteles máshoz továbbirányítani.

Végül röviden a pszichiáterekről: ők orvosok, akik pszichiátriai szakképesítéssel rendelkeznek, és a mentális betegségek gyógyítását jellemzően gyógyszeres kezeléssel végzik. Ezen kívül a betegek intézményrendszerbe történő fogadását végzik, mentális státuszt készítenek, betegségkategóriába sorolnak (BNO vagy DSM-V alapján). Hozzájuk jellemzően a súlyosabb állapotban lévő páciensek kerülnek.